Billigheim község

Billigheim község az Odenwald peremén fekszik. Megközelítőleg 5900 lakosa van, és Allfeld, Billigheim, Katzental, Sulzbach, illetve Waldmühlbach településrészekből áll, melyek mindegyikének megvan a maga vonzereje.

Allfeld nevét először 780-ban a lorschi Kódexen említették. Akkoriban a Jagdgauhoz tartozó falu az Alonsvelde nevet viselte. Mindenesetre ez az említés nem a jelenlegi, 1364-ben "Felső Alvelt" nevű falura vonatkozott, hanem az 1,5 km-rel lejjebb fekvő schefflenz településre, mely valószínűleg a 30 éves háborúban ellenséges kézre került. Erre ma már csak a régi temető és a Szent Anna kápolna emlékeztet.
A mai Allfeld (Oberallfeld) elődjeként épített erődítmény a középkor vége felé a várhegyen keletkezett. A település nevének eredetére nincs utalás. Allfeld hosszú évekig főnemesi családok tulajdona volt.
Az allfeldi várépítmény 1646-ban a 30 éves háborúban teljesen megsemmisült. Ennek helyén épült 1956-ban az óvoda és a Szent József ház. 1743-ban a település központjában épült fel a barokk Szent György plébániatemplom. A település mai címerét 1904 óta használják, mely a Dieter von Obrigheim család családi címere volt.

Billigheimről szóló első írásos feljegyzések a würzburgi levéltár egy."Diarumblatt"-jában találhatók, i.sz. 1000-ből. Ott említetik az u.n."Closter Bullikhemb" illetve 'Costerlin Bulleinhemd" kolostort, melyet abban az időben szenteltek fel. A római Limes idejéből megtalált leletek is azt mutatják, hogy Billigheim már sokkal hamarabb keletkezhetett.
A billigheimi apácakolostor a 12. századtól a szekularizációig működött, 1584-ben a helyi uralom birtokába került. Végül elvesztette a fenntartásáért folytatott harcot, és a helyi uralmat Kurmeinz vette át. 1803-ban a billigheimi kolostorbirtok a leiningeni grófi család tulajdona lett, az egykori kolostort kastéllyá alakították. A kastély 1902-ben teljesen leégett. A még meglévő kolostori templomot 1878-79-ben átépítették. Öt évvel később Billigheim a Badeni Nagyhercegség tulajdonába került.
Billigheim nevét "Bulling" nemzetségnévről kapta, mely szó szerint azt jelenti, hogy a "Bullinkok otthona". Valószínűleg a család egyik tagja építtette a későbbi Billigheim első házát, és ezzel a falu megalapítója lett. A helyiségnév "heim" végződése frank eredetre enged következtetni.
A billigheimi címerben - Waldmühlbach és Katzental címeréhez hasonlóan - a mainzi kerék látható. A címer felső részében lévő vándorbot és kereszt egy korábban létező cisztercita kolostorra utalnak.

Az emberi kultúrára utaló első tárgyi lelet Katzental területéről egy neolitkori kés, melyet 1965-ben a röhrleini mezőn találták. Először írásban "Kazendal"-t a 11-12. században említik az almorbachi kolostor hagyományos feljegyzéseiben. Katzental a középkorban a wimpfeni birodalmi birtokkomplexumhoz tartozott, később aztán a kisnemesi Sturmfeder von Oppenweiher család bizománya lett. 1362-ben Katzental IV.Károly császár parancsára a Mainzi Érsekség birtoka lett azzal a céllal, hogy allfeldi pincészet és később Hoffmeisterei Billigheim összetartozzon. 1803-tól 1806-ig a terület a Leiningen-Billigheim grófsághoz tartozott, később mosbachi patronáló plébánia unterschefflenzi kirendeltsége lett. 1405-ben leválasztották és saját plébániává emelték. Azonban hamarosan megszüntették önállóságát, és Katzental ezúttal a waldmühlbachi parókiához tartozott. A mai templomot 1751-ben építették Katzentalban. Az előző építmény mindazonáltal már 1687-ben is állt. Egy 1764 óta fennálló vendégfogadó, melynek cégére "a kereszthez" bizonyítja ezt. A címer a leiningi címerből és a mainzi érsekség címeréből, a mainzi kerék egyesítéséből tevődik össze.

Sulzbach nevét oklevélben először 775-ben említették, a lorschi kolostornak történt birtokadományozás alkalmából. A következő 800 évben Sulzbach birtokosai gyakran váltakoztak: kezdve a Német Lovagrenddel (1200 körül), a wormsi apátságon, az Eberhard von Obrigheim Lovagon, a mosbachi apátságon át, végül egészen 1526-ban V. Lajos pfalzi választófejedelemig. Területe 1803-ig a pfelzi Lohrbach pincészethez, ezután a leiningeni hercegséghez, majd 1806-tól a Badeni Nagyhercegséghez tartozott.
Sulzbach címerében már a 18.századtól kezdve korona van. Színezését 1904-ben végezték, ahogyan ezt ma is láthatjuk.

Waldmühlbachban az uradalom fejlődése kezdetén állt a würtzburgi Neumünsterstifts Fronthof. Ez volt a legrégebbi "Mulenbach" birtokkomplexum, ahogyan Waldmühlbachot akkoriban nevezték, amelyik 1108-ban cserével került Komburg kolostorhoz, később 1305-1307-ig eladás révén a mosbachi Julianen apátsághoz tartozott.
Az udvar körül valamikor egyetlen épület állt, mely köré épült az egykori falu. A római falmaradványok megtalálása arra enged következtetni, hogy korábban már állt egy település ezen a területen.
A középkorban a birtokviszonyok nagyon összekuszálódtak. Például Waldmühlbach egy része (Gewann Wolfsloch) a billigheimi kolostorhoz tartozott. 1357-től a 18.századig Waldmühlbach a Mainzi Érsekség birtokában volt. A szekularizációig a mainzi Krautheim hivatalhoz tartozó Waldmühlbach 1803-tól a Leiningen-Billigheim grófsághoz, 1806-tól pedig a Badeni Nagyhercegséghez tartozott. A neoromán templom, mely ma a kis település központjában áll, 1805-ben épült és Szent Miklósnak szentelték.
Címere, mely az 1837-ben épült városházán látható, még ma is a váltakozó történelemre emlékeztet.